Mesélő buszmegállók: Komakút tér – Komakút-téri laktanya
A Komakút téren a rendelőintézet helyén 1859-től Kopácsy György ügyvéd gőz- és kádfürdője működött. A tisztálkodás, szórakozás és gyógyítás hármas célját szolgáló városi fürdök közül ez volt a második Veszprémben. A közeli gazdag forrásvíz adhatta az ötletet Kopácsynak, hogy az épületében gőz- és kádfürdőt alakítson ki. A hatalmas épületben 5 fürdőszoba mellett öltözőt, társalgót, izzasztó- és hűtőhelyiséget is berendezett a tulajdonos. A gőzfürdőhöz 45 akós kazán és 120 akós víztartó is tartozott. A fürdőt reumatikus és idegrendszeri panaszok ellen használták és Szebenyi Imre személyében orvos is segítette a gyógyulást. A város akkori szélén, kellemes kertek között, egy vendégfogadó szomszédjában a fürdőélet minden kellékét megtalálta a vendég. Jó egy századdal később az 1960-as évek rendezési terveiben újra felmerült ezen a területen fürdő és uszoda kialakításának gondolata, de a kidolgozott tervek nem valósultak meg.
A Kopácsy-házból 1892-ben laktanya lett. Hosszabb ideje foglalkozott a megyeszékhely elöljárósága a laktanya építésének feladatával, de a nehézkes döntéshozatal miatt 1891-ben felmerült, hogy a Veszprémben állomásozó két század egyikét (a 71. honvéd gyalogzászlóaljat) Székesfehérvárra átvezényelik. Végül 1892 januárjában a honvédelmi miniszter elfogadta a Kopácsy-háznak laktanyává történő átalakítását és Horváth Sándor veszprémi építőmester vezetésével elkezdődtek ház laktanyává alakításának munkálatai. A négyszögletes udvarból elvettek területet fedett folyosóra, amelyet a földszinten és az emeleten is kiépítettek. Az emeleten 26 utcai és 11 udvari szobát, 8 raktárat és mellékhelyiségeket alakítottak ki. Itt kaptak helyet az állomás- és a zászlóalj-parancsnoki irodák is.
Veszprémben a német megszállás után (1944. március 19.) a megyebeli zsidóságot „könnyebb és rendszeres ellenőrzés céljából” gettókba tömörítették. A Horthy Miklós utcai nagy-zsinagógai telep mellett ezt az épületet, a volt komakúti laktanyát is kijelölte az alispán az enyingi járás és a környékbeli települések zsidóságának lakhelyéül. 1944. május utolsó napjaiban huszonnégy településről szállították be a települések zsidó lakosságát. Diófokról 190, Enyingről 73, Szentgálról 40, Nagyvázsonyból 20, Mezőszilasról 19, Lepsényből 18, a többi községből ennél kevesebb foglalták el a számunkra kijelölt telephelyet. 447 ember – főleg nők és gyermekek – zsúfolódott a volt laktanya helyiségeibe. 1944. június 19-ig tartott az elszigeteltségük. Ezen a hétfői napon csoportokban csendőri kísérettel vonultak szerény batyujukkal a vasútállomásra. Zsúfolt vagonokban vitték őket a számukra biztos halált jelentő táborokba. 2006-tól emléktábla őrzi a tragikus események emlékét.
A légitámadás ezt az objektumot sem kímélte, 1945. február 21-én az amerikai repülők lebombázták az épületet. A háború befejezése után a megsérült házak összeírása szerint négy lakásában laktak, az épület többi része romos volt. 1947 nyarán az akkori tulajdonos felajánlotta a városnak megvételre a házat, de 1949-ben még mindig magántulajdonban volt. 1950 őszén határozta el Veszprém város végrehajtó bizottsága ennek, az akkor már Zalka Máté tér „romtalanítását”. Valószínű, hogy ezután hordták el a még megmaradt épületmaradványokat. A volt fürdő, laktanya, bérkaszárnya, gettó helyén idővel parkot alakítottak ki, majd az 1970-es évek elején ide épült a ma is álló szakorvosi rendelőintézet.
