Mesélő buszmegállók: Házgyári szerelések

A Gazdasági Bizottság 1970-ben döntött arról, hogy Veszprémben házgyár megépülhet. A Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat (VÁÉV) saját erőből megvalósított beruházását, hazánk kilencedik házgyáraként, 1975. március 9-én avatták fel. Bár a veszprémi házgyár szovjet technológiát alkalmazott ugyan, de a szakemberek, a kecskemétihez hasonlóan a Larsen Nielsen házgyár után a legkorszerűbbnek tekintették. 1976-tól a vállalat közel 30 ezer lakást épített szerte az országban, de a határokon túl is (például Káposztásmegyer, Békásmegyer, Líbia, Irak). Óvodák, iskolák, művelődési ház, filmszínház és a megyei kórház új szárnya is nekik köszönhető, mégis az első építőipari nagyvállalat, amely felszámolásra került.

A cég a nyolcvanas évek elején, direkt kormányzati utasításra nagyszabású iraki beruházásba kezdett, amely több százmilliós veszteséggel zárult. Igaz, ennek egy részét a költségvetés átvállalta, de ez sem volt elég a vállalat megmentéséhez. 1982-84 közötti három év alatt a tartozásuk már elérte az egymilliárd forintot. A veszprémiek az ismételt állami beavatkozásban reménykedtek, de hiába, mint ahogy a székesfehérvári Alba Régia Építőipari Vállalattal tervezett fúzió is elmaradt. Közben a házgyári technológiát a nagy pénzszűke idején, 1986-ban az állam eladta 240 millióért. A felszámolási eljárás 1987. március 5-én kezdődött. Az eljárás irányítóinak nehéz feladatot kellett megoldaniuk: 2500 dolgozó sorsával foglalkoztak, kivitelezőt kerestek a megkezdett beruházásokra, vevőt a termelő eszközökre, épületekre. 

A társaság felszámolását 1989-ben fejezték be úgy, hogy a vállalat tartozást nem hagyott maga mögött, mi több a szavatossági és garanciális munkák elvégzésére is volt kapacitásuk és fedezetük. Igaz, ekkor a cég már nem volt sehol, a pénz az állam zsebébe vándorolt.