Mesélő buszmegállók: Veszprémi iparosok: A csizmadiamester

Fix Gábor (Ajkarendek, 1861. – Veszprém, 1925.) csizmadiamester ajkarendeki sváb családból származott. Szokás szerint az egyik fiúnak el kellett mennie szakmát tanulni. Így került csizmadia inasnak Veszprémbe. 1894-ben nősült meg, (első) felesége Ertl Földesi Rozália volt, akitől 6 gyermeke született. Műhelye és háza a Cserháton volt a Kőkép utcában.

Nagyapa (Fix Gábor) minden nap korán reggel (hajnali 3 órakor) előkészítette az aznap elkészítendő csizmákhoz az anyagot. A kész csizmákat a vásárokba és a környező falvakba vitték lovaskocsival, és eladták. A pénzen sokszor több disznót is vettek, amit otthon feldolgoztak. (Télen minden héten disznóölés volt, a népes család ellátásához).

Szállított csizmákat a püspökségnek, a különböző egyházak vezetőinek, és a környező falvaki (Herend, Bánd, Veszprémfajsz) lakói részére, elsősorban vőlegénycsizmákat. Amikor az első világháborúban nem volt nyersanyag, egyszer megvásárolt egy egész vagon használt bőr holmit a katonaságtól és ebből készített új csizmákat, vízhatlan béléssel (húgyhólyagból) ellátva, és felújítva ezeket. A háború után sok köszönő levelet kapott a katonáktól, akik megírták, hogy ezeknek a csizmáknak köszönhették, hogy nem kellett levágni a lábukat, mert a csizmák nem áztak át.

Fix Gábor részt vett a politikai életben is. Mivel az egyik legnagyobb adófizető közé tartozott (un. „virilista” volt), ezért városi képviselő testületi tagnak is megválasztották. Ezen kívül a Katolikus Kör elnökhelyettesi tisztét is betöltötte.